Nem én kiáltok, a föld dübörög

Alcím: A nemzeti megmaradás programja a földről és a vizekről Szerzők: Tanka Endre és Molnár Géza Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget, emiatt a föld és az édesvíz közösségi birtoklásától függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk. Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? A szabad tőkeáramlás 2014 májusától korlátlan földpiacot követel. Van-e még ez után reális esély, hogy földünket a magyarság részére megőrizhessük? A könyv ezekkel a sorskérdésekkel szembesül, amikor a földügy drámai kihívásait elemzi és bemutatja a nemzeti megmaradás - szerző által javasolt - földprogramját. Bizonyos, hogy még az adósrabságba szorított államnak is hatékony intézményi eszköztára lehet a nemzeti önvédelemre, ha a földpolitikai döntéshozó elkötelezett a nemzeti megmaradás biztosítása mellett, (így a kétmillió hektár állami földtulajdon forgalomképtelen kincstári vagyonná változtatása egy forintjába sem kerülne a költségvetésnek, mint ahogy a nagybirtokrendszert kis- és középüzemi szerkezetté átalakító üzemszabályozás bevezetése sem.) A víz az élet. A jövő egyik legfontosabb stratégiai kincse. Miért nem tudunk mégsem ésszerűen gazdálkodni vele? Miért vezetünk el többet belőle, mint amennyi hozzánk érkezik? Miért tesszük ezt olyan veszélyeztetett térségekben is, mint a Homokhátság? Vizeinkről szólván, miért nem a sikerek, miért a kétségek válnak hangsúlyossá? Megannyi kérdés, s néhány lehetséges, nem kizárólagos, csupán elgondolkodtató válasz.