Idegenhonos lágyszárú özöngyomok

- Hová tűntek rétünkről a kedvenceink, a fehér szegfűk? - kérdezte megdöbbenten Kanadából 70 év után hazalátogató gyerekkori játszótársam, mikor nosztalgiázva körbevizsgálódott a határban.
- Mi ez a sűrű növénytömeg?
- Selyemkóró hajtások. Még bimbósak. Néhány idetévedt magból ennyi lett.
- Nem értem! Honnan? Miért?
- 50 éve a közelben több hektárnyi selyemkórót telepítettek, hogy majd mi mindent nyernek belőle, de nem vált be. Zárták a kaput, elmentek. A tövek maradtak vígan, semmi kártevő, , a klíma is pompás!
- Na és?
- Körülbelül 10 éve vezetéket fektettek a mezőn át, feltúrták az ősgyepet, aztán a csupasz földet otthagyták. A közelből kiszökő selyemkóró magok " megvetették a lábukat " és most láthatod, mivé lett a mi fehér szegfűcsokros rétünk!
- És ezt ti tűritek?
- Éppen, hogy nem! Az ÖZÖNGYOMOK NÉLKÜLI MEZŐKÉRT csoport szombatra tervezi, hogy csataláncba állva, tövestől kihuzigáljuk mindet. Azután a környékből gyűjtött őshonos növénymagokkal bevetjük. Folyamatosan figyeljük, a selyemkóró sarjakat kitépjük. Zárt gyepben nem ver tanyát.
- Én is szívesen beállok a csapatba. Sokat hallunk manapság a civilizáció miatt kipusztult állatfajokról, de arról, hogy miért tűnik el annyi növényünk, és hogyan lehetne visszavarázsolni őket, amíg még nem késő, csak alig-alig hallunk.

EZ A KÖNYV ERRŐL SZÓL