Permakultúra és önellátó biogazdálkodás I.

Mi is az a permakultúra?

"A permakultúra-kert lényege, hogy zártláncú és önfenntartó rendszerben termelődnek meg a mindennapi élelmiszerek, melyben állatok, növények és mikroorganizmusok élnek és működnek együtt. A hagyományoshoz képest ezekhez a kertekhez csak minimális energiabefektetés szükséges: mivel a természetes élőkörnyezetet utánozza le, az organikus kert gyakorlatilag önmagát tartja fent.

Nincs szükség vegyszeres permetezésre. A kártevők nagy részét természetes ellenségeik pusztítják el - ami szintén hatalmas előny, figyelembe véve, hogy az ipari termelésben egyre erősebb és erősebb növényvédőszereket kénytelenek használni, mert a kártevők sorra immunissá válnak ellenük. Létrehozásától kezdve az organikus permakultúra-kert gyakorlatilag önmagát tartja fent, az embernek csak annyi a dolga, hogy trágyázzon, ültessen, locsoljon és végül learassa a termést."

(forrás: Okos kert lusta kertészeknek: ez a permakultúra - Origo.hu)

Az I. kötet (változatlan újranyomás) előhangja és tartalomjegyzéke:


Előhang:

Gödön a családi házunknál volt egy gyümölcsösünk. Egyetemistaként átvettem szüleimtől gondozását, és annak rendje-módja szerint, ahogy a Kertészeti Egyetemen tanultuk permeteztem, metszettem műtrágyáztam a fákat. Termettek is szépen, de ha a kétheti permetezésből akár egy is kimaradt, a fákat ellepték a kártevők, kórokozók. Ez a vizsgaidőszakban volt, és a körtefák tele voltak körte levélbolhával, ragadtak a kárevők által kibocsátott mézharmattól.

Pár évvel később, 1981-ben jelent meg Magyarországon Alwin Seifert: „Kertészkedés mérgek nélkül” c. könyve. Amit ebben a könyvben olvastam, hihetetlennek tűnt egy kertészmérnök számára. Nem mennek tönkre a gyümölcsfák, ha nem permetezzük őket gomba, és rovarölő szerekkel? Ez minden tanulmányomnak, addigi tapasztalatomnak ellentmondott. Mégis úgy döntöttem megpróbálom.

Az első két évben átálltam Alwin Seifert komposztkészítési módszerére, és elhagytam a műtrágyázást. A vegyszeres permetezést évi 4-5-re ritkítottam. Meglepő módon nem szaporodtak el a körte levélbolhák és a több más kártevő sem okozott komoly gondot (barackmoly, körtevarasodás, gyümölcsmolyok).

A második évben a vegyszeres permetezést is elhagytam, helyette a „bio” receptekben ajánlott növényi leveket, teákat alkalmaztam permetező szerként. A kór és károkozók közül általában a fentebb felsoroltak nem okoztak komoly gondot továbbra sem, némelyek viszont megjelentek. Így a levéltetvek, az őszibarackfán, a cseresznyén a Blumeriella. Termést ennek ellenére hoztak ezek a fák is. Ezután állásváltoztatás miatt el kellett hagynom ezt a kertet.

1986-ban olvastam Bill Mollison, és David Holmgren könyvét a permakultúráról. Fő mondanivalója az, hogy ha az ember továbbra is ilyen mértékben folytatja a Föld tartalékainak fölélését, akkor el fogja pusztítani az élővilágot, és önmagát. Megoldásként a természetben zajló ökológiai folyamatok minél teljesebb érvényesítését javasolja az ember élőhelyén, és szükségletei megtermelése során. Hangsúlyozza a fogyasztás drasztikus csökkentésének, és a természetből való „házi” energianyerésnek a fontosságát.

Néhány javaslata éppen olyan megvalósíthatatlannak tűnt, mint annak idején a kertészkedés mérgek nélkül, de az ajánlott módszerek természetszerűsége, szellemessége, és szépsége annyira megragadott, hogy úgy gondoltam, ha ennek csak a fele is megvalósítható, már érdemes kipróbálni.

Huszonnégy év után azt mondom: Nemcsak a fele, hanem több is.
...

Tartalomjegyzék:

Ajánló - Ki hogyan olvassa ezt a könyvet?
Előhang
Előszó a bővített és átdolgozott második kiadáshoz
I. Mi is az a permakultúra?
II. Mikroklimatikus hatások
III. Permakultúra mit-hogyan?
IV. Permakultúra praktikák
V. Permakultúra és a biokertészet