Ágas-bogas fa

„Tankönyveink sajnos nem foglalkoznak az azt megillető súllyal népi kultúránkkal, pedig ez múltunk ismerete szempontjából ( és jövőnk érdekében!)fontos lenne.Épp ezért, ezt a hiányt pótlandó , a továbbiakban a magyar népéletet szeretném bemutatni dióhéjban. A néprajzi könyvek szokásos tárgyalási módszere az, hogy külön-külön taglalják a szellemi, a tárgyi és a társadalomnéprajzi jelenségeket.Pedig a népi kultúra, amint azt már az imént is bizonygattam, egységes egész.Kálmány Lajos , a neves magyar folklorista szavai a népköltészet”ágas-bogas fájáról”,amelynek ágai „ egymáson keresztül-kasul nyőlnek”,tehát érvényesek az egész népi kultúrára.Ott is-akárcsak az ágas-bogas fa koronájában – minden mindennel összefügg.Könyvemmel ezt az összeforrottságot , az állandó kölcsönhatásokat , átfedéseket is érzékeltetni szeretném, mégpedig úgy,hogy a századelő egy jellegzetes faluközösségének az esztendejét ,tehát gyakorlatilag a „parasztélet rendjét”mutatom be.Ily módon természetesen egymásba mosódik ünnep és munka,szellemi és tárgyi néprajz.Bizonyos modellt készítek hát számotokra,amihez az alapot a Kisalföld szlovákiai részének népi kultúrája szolgáltatja, de a magyar nyelvterület ( ezen belül hangsúlyozottan a szlovákiai magyar tájegységek ) más részeiről is közlök illusztrációs példákat a korábbi szakirodalom , illetve saját gyűjtéseim,kutatásaim alapján.E módszerből adódik ( s egyben hátránya is ez) , hogy az általam felvázolt modell ily módon állókép lehet csak.A népi kultúrára pedig –amint arról már esett szó!-éppen az állandó mozgás ,alakulás,változás,variálódás a jellemző.Éppen ezért , hogy a történetiséget , a fejlődést , alakulást, illetve sokszínűséget is érzékeltessem,lépten-nyomon szólnom kell majd a jelenségek ( szokások,munkafolyamatok,eszközök stb.)múltjáról ,eredetéről,illetve más vidékeken,néha más népeknél előforduló változatairól.Ez a módszer persze óhatatlanul szétdarabolja majd az előadást,ezért aztán félig-meddig az olvasóra is hárul majd valami abból a feladatból , hogy e sokszínű mezei virágból font csokrot egy egységnek lássa . A szövegben általában nem lesznek külön utalások a mellékelt rajzokra , hiszen azok egyrészt témájuknak megfelelően vannak elhelyezve,másrészt (bár nem kizárólag ! )inkább csak hangulati kiegészítői az elmondottaknak. A rajzok nagy részét Thain János (1885-1953 ) érsekújvári és Tichy Kálmán (1888-1968 ) rozsnyói festőművész ,muzeológus készítette,akik századunk első felében a Kisalföld és Gömör legjellegzetesebb népművészeti remekeit ( faragott kapukat, temetői fejfákat, díszes házhomlokzatokat, vakolatdíszeket stb. ) örökítettek meg ceruzájuk segítségével.Hangyaszorgalmukkal , alapos munkájukkal pótolhatalan szolgálatot tettek önismeretünknek,hiszen az általuk megörökített emlékek nagy része mára teljesen eltűnt falvainkból,vagy legfeljebb csak mutatóban maradt belőle egy-két példány.Megsárgult rajzlapjaikról éppen annak az időszaknak , a századfordulót követő éveknek a népművészete köszönt vissza reánk.,amelynek népéletéről ebben a könyvben részletesebben is szó lesz. Szólni kell még a paraszti időszámításról is,hiszen minden bizonnyal szemet szúr majd nektek,hogy az esztendő bemutatását nem Újévkor,tehát január elsején,hanem valamikor ősszel,októberben kezdem.Miért? Egyszerűen arról van szó,hogy az időszámítás emberi találmány ,s mint olyan , évszázadok, évezredek alatt különbözőképpen alakult.Tükröződik ez népünk szokásanyagában is,amit mi sem bizonyít jobban , mint az,hogy évkezdő szokásokkal késő ősztől kora tavaszig találkozunk körében.Hát most melyiket válasszuk kiindulási pontnak?Luca napját, a karácsonyt vagy éppen a vízkeresztet?Vagy mégiscsak inkább a mára hagyományossá ,számunkra természetessé vált január elsejét? Mivel a kisalföldi parasztság életét, mindennapjait a mezőgazdálkodás , azon belül is a gabonatermesztés határozta meg,úgy gondolom,nem indokolatlan,ha a búza vetésével , ősszel kezdem „mesémet”,hiszen ez a lényeges kezdet az egész következő esztendőre meghatározza a család életritmusát,sorsát.Előtte azonban röviden meg kell még ismerkednünk a helyszínnel :a településsel, a telekkel, a lakóházzal.Tehát azzal a térrel, ahol az élet zajlott. „